Balogh Péter (Ócsai) (Kisbágyon, 1748. aug. 14. – Kisbágyon, 1818. okt. 16.) ev. egyetemes felügyelő. Iskoláit Osgyánban, Losoncon, Pozsonyban és Késmárkon végezte. 1767-ben patvarista, 1769-ben aljegyző lett Nógrád vármegyében, hol azután még főszolgabírói és alispáni tisztet viselt. Majd fokozatosan még tovább haladván a hivatali állások lépcsőin, volt kir. táblai bíró, septemvir, bécsi kancelláriai referendarius, torontáli s végül zólyomi főispán. Közben két ízben követül is ki volt küldve, először az 1790–91-i országgyűlésre, melyen mint egyik legkiválóbb szónok, igen fontos szerepet játszott, főként a XXVI. tc. megalkotásában. Már előbb, 1786-ban helyettes, 1788-ban pedig rendes →egyetemes felügyelője lett egyházának, melynek hittételeihez szigorúan ragaszkodott. A →pesti zsinat tárgyalásaiban tevékeny részt vett. Áldozatkész pártfogója volt a pozsonyi lyceumnak. Az egyetemes levéltár és egyetemes iskolai alap jó részben az ő buzgólkodásának köszönheti létét. Ő indítványozta a reformáció három százados évfordulójának is a megünneplését. – A temetésén →Valentiny Jánostól és →Kolosváry Istvántól, gyászünnepén Kis Jánostól tartott beszédek ki vannak adva („Justa funebria…”).

Irodalom: Haán Lajos: A magyarhoni evangélikusok egyetemes gyűlései és az egyetemes világi felügyelői hivatal (1883.), Abafi Lajos: Ó. B. P. (Hazánk, 1888.) MágocsiDietz Sándor: Ó. B. P. emlékezete (1928).