Kovács Sámuel (II.). (Dés, 1819. jún. 19. – Dés, 1893. szept. 24.) ref. lelkész. Désen kezdett tanulni. Felsőbb iskoláit Kolozsvárt végezte, majd Pesten, Bécsben és 1845-től Berlinben gyarapította ismereteit. Hazatérve, tanító, rövidesen igazgató lett Désen. Ebbeli hivataloskodása idején részt vett a szabadságharcban, aminek szerencsésen megmenekült a következményeitől. Majd 1856-ban segéd-, 1868-ban rendes lelkésszé választatott ugyanoda. Közgazdasági téren oly szerencsés tevékenységet fejtett ki, hogy jelentékeny vagyont szerzett, melynek nagy részét jótékony célokra hagyta. – Művei: Egyházi beszédek. (Kolozsvár, 1852.) – valamint azok a beszédei, melyeket Róth Pál (1861.), Pataki Dániel (1867.), Tokai Pál (1868.) és ifj. Róth Pál (1882.) halálakor tartott. „Visszaemlékezések” (1887.) c. műve is bír egyházi érdekkel.