Kovács János (Fiátfalva, 1846. aug. 8. – Kolozsvár, 1905. jan. 27.) unit. tanár. A gimnáziumot Székelykeresztúron kezdte s 1868-ban Kolozsvárt végezte. Teológiát 1870-ig ugyanott, ettől fogva egy félévig Zürichben, két évig Londonban hallgatott, ahonnan 1872 őszére visszatérve, tanár lett Kolozsvárt, 1882-ben kiutazván az amerikai unitáriusok és más szabadelvű keresztyének nemzeti konferenciájára, félévig ott időzött s ezalatt 32 000 frt-ot gyűjtött a kollégium részére. – Irodalmi téren angolul is, magyarul is sokat dolgozott. 1878-tól haláláig társszerkesztője volt a →Ker. Magvetőnek. – Fontosabb munkái: Az erdélyi unit. vallásközönség háromszázados történetének főbb vonásai (Ker. Mag-vető, 1873.). Az unit. mozgalom az Északamerikai Egyesült Államokban (Uo. 1873.). Sokrates és Krisztus (Uo. 1886.). Husz János (Uo. 1890.). →Comenius Ámos Jánosról (Uo. 1892.). Vallásszabadság az Északamerikai Egyesült Államokban (Uo. 1892.). Paget János Esq. életirata. (Kolozsvár, 1893.) (Angolul is.) Az unit. vallásközönség kolozsvári papnevelő intézetének ismertetése („Felső oktatásügy Magyarországon” c. kötetben, 1896.). Az eszmény (angolból ford.). (Kolozsvár, 1896.) – valamint húsvéti prédikációja (1879.), egy zsinati imája s prédikációja (1879.), Londonban tartott prédikációja magyar fordításban (1881.), Ulár Pál sírjánál tartott beszéde (1903.) és egy úrvacsorai beszéde (1903.). Lefordította Channingnek is több művét. – Veje volt →Kriza Jánosnak.

Irodalom: Édes apánk, K. J. Tanár emlékére (1905.).