Kovács János (Nagykapos, 1788. – Eszeny, 1855. júl. 3.) ref. esperes. Tanult 1800-tól 1813-ig Sárospatakon. Azután abarai →káplán, 1814-ben ladamóci, 1820-ban eszenyi lelkész lett. Az →ungi egyházmegye 1850-ben →esperessé választotta. – Cikkeket írt a P. E. I. L.-ba. – Művei: A kijelentés, mint hordozója a szellemi szabadságnak (Lelkészszentelési prédikáció). (Sárospatak, 1841.) A ker. korszellem, mint századunk jelleme (Gyászbeszéd gr. →Buttler János felett). (Uo. 1845.) Papmérték… (Gyászbeszéd Gönczy Sándor felett). (Uo. 1846.) Az atyafiság és sógorság tilos fokozatai a házasságban. (Uo. 1855.).