Kosdi ev. káptalan, az →erdélyi kerületben, kezdettől fogva létezett, de egy ideig a szászkézdivel egy testületben. Önállósága azonban hamarjában bekövetkezett, s ekkor néha kiskosdi, később pedig gyakran kőhalmi néven is szerepelt. A 18. században 27 anyaegyháza volt, melyek három →surrogatia: a →kosd-kőhalmi (13), a →kosd-sinki (8), és a →magaréi (6) között oszlottak meg, e három alkatrészből állván a teljes káptalan. Ám ezek közül a két első igazában nem volt surrogatia, amennyiben kebelükből váltakozva választatott a →dékán, sőt az első a tulajdonképpen való kosdi káptalan számba ment. Ugyanez az első nevezetes szerepet játszott az erdélyi lutherizmus dogmatörténeti fejlődésében, amennyiben mikor a közzsinat 1615-ben az összes lelkészekre kötelezővé tette a communicatio idiomatum és ubiquitas tanait, e tanok ellenében ennek a papsága emelte fel szavát tizenegy pap aláírásával.
|