Koronka Antal (Kövend, 1806. – ?, 1885. jan. 15.) unit. lelkész. Kövenden kezdte tanulását. Azután Kolozsvárt tanult s 1825-ben végzett. Ekkor abrudbányai →káplán, 1826-ban káli, 1832-ben mészkői, 1842-ben várfalvai, 1850-ben kövendi, 1855-ben torockói pap lett. Az →aranyostordai egyházkör 1850-ben →esperessé választotta. Miután 1883-ban lemondott erről a hivataláról, a következő évben lelkészi állásáról is nyugalomba lépett. Tagja volt az 1864-i nagyszebeni országgyűlésnek. Szorgalmas írói munkásságot fejtett ki. Prédikációi az →Erdélyi Prédikátori Tárban, az →Erdélyi Prot. Egyházi Beszédek Tárában (1847.) és a →Ker. Magvetőben is jelentek meg. – Többi művei: Az egyházi beszédek stylusáról (Erd. Préd. Tár. IX, 1839.). A papi hivatal (Prédikáció papszenteléskor). (Kolozsvár, 1840.) Imádságos könyv templomi szükségre (I. k. Köznapi imádságok). (Uo. 1844.) Imakönyv a szépnem számára. (Uo. 1846.) (II. átd. kiad. uo. 1854.) Prédikáció Kozma Gergely ötvenéves papi jubilaeumán. (Uo. 1847.) Egy pár őszinte szó az unit. vallás lényegéről. (Uo. 1859.) Egyházi beszéd… Ferenc József és… Erzsébet királynő… egybekelésök huszonöt évi emlékére. (Uo. 1879.) – továbbá azok a beszédei, amelyeket Szentpály József (1855.) és Bozsla Ferenc (1875.) temetésén, valamint Székely Miklós (1845.), gr. Széchenyi István (1860.), ifj. Koronka László (1863.), V. Ferdinánd (1875.) és Deák Ferenc (1876.) emlékére tartott. Országgyűlési beszédeit is kiadta. Megkezdett egy „Halotti textusok gyűjteményé”-t az Erdélyi Prédikátori Tár IX. füzetében, de a folyóirat megszűnése következtében ez félbemaradt. – Veje volt →Sylvester Györgynek.