Komáromi Csipkés György (Komárom, 1628. – Debrecen, 1678. okt. 6.) ref. lelkész. Komáromban kezdte tanulmányait, melyeket Debrecenben, majd 1646-tól Sárospatakon folytatott, míg 1649-ben Kassára ment →rektornak. Innen 1650 nyarán külföldre indult s még ez évben az utrechti egyetemre iratkozott be, melyen – miután közben Angliába is átrándult – 1653. febr. 7-én teol. doktorságot szerzett. Ezután hazatérvén, tanár lett Debrecenben, hol 1657 márciusában lelkésszé választották, de ebbeli hivatala mellett tanári teendőket is végzett még pár évig. Ő szerkesztette a →debreceni kollégium 1657. évi törvényeit. – Roppant buzgóságot fejtett ki az egyházi irodalom terén, de maradandó érdemeket szerzett a magyar nyelvészetben is. – Művei: De S. S. Trinitate. (Utrecht, 1651.) Oratio hebraea continens elogium linguae hebraeae. (Uo. 1651.) De speculo trinitatis (2 r.). (Uo. 1652.) De sacerdotio Christi. (Uo. 1653.) Ker. Isteni tudománynak rövid summája (Wollebius után ford.). (Uo. 1653.) Speculum poeticum. (Nagyvárad. 1653.) De libro vitae. (Uo. 1654.) Schola hebraica. (Utrecht, 1654.) De linguae hebraeae utilitate, dignitate, necessitate (Az előbbinek melléklete). Hungaria illustrata (Latin nyelvű magyar nyelvtan). (Uo. 1655.) (Újra lenyomatta Toldy Ferenc.) De universalitate diluvii Noachici (2 r.). (Nagyvárad, 1656.) De lamiis veneficis (2 r.). (Uo. 1656.) De bis mortuis. (Uo. 1656.) II. kiad. (Utrecht, 1659.), III. kiad. (Goricum, 1666.) De paradiso. (Nagyvárad, 1657.) Concionum sacrarum centuria (5 k.). I. (Uo. 1659.), II. (Nagyszeben, 1665.), III. (Debrecen, 1665.), IV. (Uo. 1668.), V. (Uo. 1669.) (I. k. új. kiad. Kassa, 1671., II. k. új kiad. Debrecen, 1679.) Szomorú esetek tüköre (Gyászbeszéd Váradi Rácz János felett). (Sárospatak, 1661.) Angliai puritanismus (Amesius kiadásából Bradshaw után ford.). (Debrecen, 1662.) Békességes tűrés ösztöne (Gyászbeszéd Böszörményi Mihályné Bőr Kata felett). (Uo. 1662.) Pestis pestise (Prédikációk). (Uo. 1664.) Anglicum spicilegium. (Uo. 1664.) A judiciaria astrológiáról és üstökös csillagokról való judicium. (Uo. 1665.) Igaz hit (Prédikációk). (Nagyszeben, 1666.) Keseredett lélek tiszti (Gyászbeszéd Dobozi János felett) (Sárospatak, 1666.) Transsubstantiatio exentisata (Agricola Arbuteus álnévvel). (Uo. 1666.) (Magyarul „Való dolgok közül kivettetett által-állatozás” c. alatt uo. 1667.) Élet unandósága (Gyászbeszéd Dobozi Istvánné Biczó Anna felett). (Uo. 1668.) Pápistaság újsága. (Kolozsvár, 1671.) (II. kiad. uo.) Molimen sisyphium (Thysanodes stb. álnévvel →Bársony György ellen). (Uo. 1672.) (Magyarul is uo. egyidejűleg.) Analysis apocalypseos. (Uo. 1673.) De morte seu obitu Mosis. (Uo. 1674.) Analysis epistolarum Pauli ad Galatas, Ephesios, Philippenses, Colossenses et Thessalonicenses. (Debrecen, 1677.) Analysis epistolae Pauli ad Hebraeos. (Uo. 1677.) Munkáinak jegyzékét nem tökéletes pontossággal összeállította s kinyomatta (Kolozsvár, 1677.). Kéziratban szintén maradtak munkái, közöttük az ószövetség történeti könyvei nagy részének és a még hátralevő apostoli leveleknek a magyarázatai, valamint latin prédikációiból a hatodik centuria. Kéziratban hagyta hátra a biblia új magyar fordítását is, melyet először egy amszterdami 1645-i biblia szövegének az átjavításával vitt végbe. Ezt a →tiszántúli egyházkerület megbízásából készítette s Debrecen város költségén 1718-ban, de 1685-ös évszámmal jelent meg Leidenben. Ennek 4200 példányából csupán 1116, az is szinte mind csak 1789-ben tudott eljutni Debrecenbe, a többi a hazai róm. kat. főpapság fanatizmusának esett áldozatul. Üdvözlő verseket írt →Szathmári Istvánhoz (1651. héberül), →Mártonfalvi Györgyhöz (1664. és 1670.) és →Czeglédi Istvánnak „Sion vára” c. műve elébe (1671–75.). – Emlékét szobor örökíti meg Debrecenben.

Irodalom: Szinyei Gerzson: Adalék K. Cs. Gy. életéhez és irodalmi működéséhez (Szombathi János följegyzései nyomán, Révész Figyelmezője, 1875.), Illésy János: K. Cs. Gy. bibliája (MKSz, 1889.), Széll Farkas: Újabb adalékok K. Cs. Gy. bibliájához (Uo. 1890.), Földváry László: K. Cs. Gy. és bibliája (Prot. Szle., 1891.), Szimonidesz Lajos: A debreceni biblia sorsa (MKSz, 1940.), Uő.: A debreceni biblia viszontagságai és elnyomása (Et. 1945.).