Kolosvári Sándor (Lukafalva, 1840. jún. 23. – Bp. 1922. aug. 7.) ref. vallású egyetemi tanár. Marosvásárhelyen tanult 1847-től 1860-ig, mikor egy évi teol. hallgatás után jogi pályára lépett, s ettől fogva egy évig Nagyszebenben, egy évig Marosvásárhelyen, háromig Pesten hallgatta a jogi tudományokat, melyekből 1866-ban doktorságot szerzett. 1867 februárjában helyettes, júliusában rendes jogtanára lett a kolozsvári ref. kollégiumnak, 1870-ben pedig a kir. jogakadémiához, 1872-ben az akkor felállított egyetemhez neveztetett ki a magyar magánjog tanárának. A Magyar Tud. Akadémia 1892-ben levelező tagnak választotta. – Az →erdélyi ref. egyházkerület →főconsistoriumának titkára, azután az →igazgatótanácsnak kezdettől tagja, 1885-től elnökhelyettese, a →kolozsvári egyházmegyének 1880-tól al-, 1889-től →főgondnoka volt 1896-ig, midőn minden egyházi tisztségéről lemondott. Tagjául választotta az →egyházkerület a →debreceni, valamint a →budapesti első és második zsinatnak, és 1896-tól többnyire tagjául a konventnek is. A →cameraticum beneficium újra kieszközlésében jelentékeny szerepet vitt. Az egyházi irodalom mezején folytatott munkássága az →Erdélyi Prot. Közlönyben és a →Prot. Közlönyben megjelent számos más cikkén kívül a következő legfontosabbakra és többnyire ugyanonnan különnyomatban kiadott művekre terjed ki: A „cameraticum beneficiumok” (Erdélyi Prot. Közlöny, 1872.). Tervezet az erdélyi ev. ref. egyházi törvénykezésről. (Kolozsvár, 1873.). Egyházi javaink jogi természete (Erdélyi Prot. Közlöny, 1874.) Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházjoga. (Kolozsvár, 1876.) Emlékirat az erdélyi ref. egyházkerület közjogi állásának… feltüntetésére. (Uo. 1881.) Az unió kérdésében. (Uo. 1891.) Helyzetváltozások a vallásszabadság és felekezetnélküliség tekintetéből. (Uo. 1894.) „Magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye” (5 k. Óvári Kelemennel, 1885–1902.) c. kiadványa is bír egyházi szempontból némi érdekkel. – Unokaveje →Kiss Bálintnak.