Ballagi Géza (Szarvas, 1851. máj. 3. – Sárospatak, 1907. jún. 17.) ref. tanár, az előbbinek bátyja. Tanulmányait a pesti ref. gimnáziumban, a bécsi és budapesti egyetemeken végezte. Ez utóbbin 1875-ben jogi doktorságot szerzett s még ez évben tanár lett a sárospataki jogakadémián. 1901-ben országgyűlési képviselővé választatván, tanári állásáról nyugalomba lépett, de képviselősége csak 1904-ig tartott. – A Magyar Történelmi Társulatnak 1892-től, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak ugyanazon évtől választmányi tagja volt, a Magyar Tud. Akadémia 1888-ban lev., 1907-ben rendes taggá választotta. Sok dolgozata jelent meg a P. E. I. L.-ben, melynek 1873-ig pár éven át segédszerkesztője is volt. Más egyházi érdekű dolgozatai: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. (Budapest, 1888.) Az 1839–40-i országgyűlés visszhangja az irodalomban. (Uo. 1890.) A prot. →pátens és a sajtó. (Uo. 1892.) Zemplén vármegye közgazdasági és közművelődési monográfiája. (Uo. 1893.) Emlékbeszéd →Szücs István felett. (Uo. 1893.) Emlékbeszéd id. báró Vay Miklós felett. (Uo. 1894.) A nemzeti államalkotás kora 1815–1847. (Uo. 1897.) Az 1848. XX. tc. a történelem világánál. (Uo. 1903.)

Irodalom: Szánthó Gyula: Emlékbeszéd B. G. felett (1909.).