Kocsi Csergő Bálint (Kocs, 1647. aug. – Hosszúpályi, ?) ref. lelkész. 1664 májusától a felsőbb osztályokat járta Debrecenben, ahonnan →köztanítóskodás után 1670-ben →akad. rektornak ment Munkácsra. Ám a →Báthory Zsófia üldözései miatt már ez évi novemberre visszatért Debrecenbe. A következő évi májusban Pápán lett rektor, s mint ilyent idézte maga elé 1674 márciusában a pozsonyi →delegatum judicium, ahonnan aztán végül is a nápolyi gályákra küldetett. 1676. febr. 11-én kiszabadulván, Svájcba utazott, ahol 1677. okt. 24-én beiratkozott a baseli egyetemre. 1678-ban visszatért hazájába, hol újra elfoglalta előbbi hivatalát. 1683-ban Pápán volt még, de azután Mezőörsön lelkészkedett 1687 februárjáig, amikor kénytelen volt a török elől elbujdosni. Ettől fogva Győrben tartózkodott minden állás nélkül egészen 1688 augusztusáig, midőn Lepsényben lett pap. Miután egy ideig →alesperesi tisztet is viselt, 1693 novemberében ismét – most már harmadízben – elvállalta a pápai rektorságot. 1695-ben Láziban lett lelkész, 1698-ban pedig már Pázmándon működött. Pár év múlva lemondván hivataláról, Hosszúpályiba költözött, ahol meg is halt. – Írói munkásságának emlékei az üldözések történetére vonatkozó följegyzései, és iskolai ünnepélyeken, vizsgálatokon tartott rektori beszédei. Amazok közül a „Narratio brevis de oppressa libertate ecclesiarum Hungaricarum” című már 1676-ban megjelent Németalföldön. Ebből kilenc fejezetet a Lampe–Ember-féle mű közölt, s e fejezeteket a →Bod Péter fordításában „Kősziklán épült ház ostroma” c. alatt →Szilágyi Sándor adta ki (Lipcse, 1866.), a további három fejezetet pedig →Balogh Elemér tette közzé eredetiben (→Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattár, 1902.) s magyarra fordítva →Szimonidesz Lajos „Magyar vértanúk nyomában” c. alatt (1944.). Másik ily irányú műve, melyet „Veritas et innocentia nuda et conspicua seu deductio innocentiae ministrorum Hungaricorum” c. alatt Hamel Bruyninx bécsi holland követ részére készített, kéziratban maradt, hacsak nem azonos az „Apologia ministrorum evangelicorum Hungariae” c. munkálattal (Sp. Füz. 1868. 830. s köv., valamint 1861. 739. s köv. l.). Ugyancsak kéziratban van meg a szintén tőle való „Brevis delineatio ecclesiarum Hungaricarum et Transsylvanicarum Protestantium 1647–1676”. Rektori beszédei közül néhányat →Mokos Gyula (Dt. Prot. Lap, 1892–93.), majd →Thury Etele (Pápai értesítő, 1910.) közölt az utóbbi életrajzzal együtt. Üdvözlő verset írt →Gyöngyösi Istvánhoz (1676.)

Irodalom: Mokos Gyula és Révész Kálmán által közölt életrajzi adatai (ItK. 1891–93.), Rácz Kálmán: K. Cs. B. a gályarab (1906.), Harsányi István: K. Cs. B. eddig ismeretlen levelei és munkája (1917.).