Kiss Mihály (Torda, 1809. ápr. 28. – ?Székelyszentmihály, 1889. jan. 21.) unit esperes. Tanult 1819-től Székelykeresztúron, 1826-tól Kolozsvárt, ahol a teológiát is végezte. 1830-tól jogot hallgatott ugyanott a református kollégiumban. 1832-től joggyakorlatot folytatott, míg 1835 elején lelkésznek hívták Székelyszentmihályra. 1841-ben árkosi pap lett s 1845-ben →esperesnek választotta a →háromszéki egyházmegye. 1880-ban nyugalomba vonult. – Cikkei a →Ker. Magvetőben, énekei a Székely Sándor által szerkesztett énekeskönyvben, prédikációi, imái, agendái az Erdélyi Prot. Egyházi Beszédek Tárában (1847.), a Ker. Magvető több évfolyamában és gyűjteményes füzetekben jelentek meg. Kiadta még a következő műveket: Bölcsesség gyöngyei. (Kolozsvár, 1846.) A szentírás gyöngyei. (Uo. 1847.) Történelmi gyöngyök (Uo. 1863.) (Új bőv. kiad. 1893.)

Irodalom: Sándor János: K. M. egyházi író és két hasonnevű előde (Ker. Magvető, 1890.)