Kiss Géza (Hegyaljai) (Mád, 1893. márc. 21. – *Debrecen, 1966. okt. 26.) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon, ahol 1917-ben végezte a teológiát. Több helyen volt segédlelkész, míg 1921-ben hitoktató lett Budapesten. 1924-ben Monokra, 1926-ben Bőcsre, 1938-ban Debrecenbe ment lelkésznek. 1942-ben nyugalomba lépett. – 1922-ben bölcsészetdoktorságot szerzett Budapesten. Kiterjedt irodalmi munkásságot folytatott több téren is. Egyházi természetű művei: Kálvin életrajza. (Budapest, 1917.) Három legnagyobb magyar reformátorunk („Emlékkönyv a reformáció négyszázéves jubilaeumára” c. füzetben). (Debrecen, 1917.) A legdrágább gyűrű (Prédikáció). (Ungvár, 1918.) Árva →Bethlen Kata. (Budapest, 1922.) (II. kiad. 1923.) A szeretet bölcse, Aristoteles. (Uo. 1923.) →Lorántfy Zsuzsánna I. Rákóczy Györgyné fejedelemasszony. (Tahitótfalu, 1924.) →Sylvester János élete. (Uo. 1924.) Nagyasszonyok a magyar reformációban (2 r.). (Budapest. 1924–25.) Monok története. (Sárospatak, 1926.) Beköszöntő beszéde Bőcsön („Bőcs ünnepe” c. füzetben). (Uo. 1926.) Lélek és élet (Prédikációk 3 k.). I. (Tahitótfalu, 1926.) II. (Sárospatak, 1928.) III. (Miskolc, 1931.) Magyar szívvel német földön. (Uo. 1928.) Mit akar a Kálvin-szövetség? (Uo. 1928.) Arany János bibliássága (Nagykőrösi Arany János-társaság évkönyve, 1936.). Dicsőség Istennek! (Vasárnapi imakönyv.) (Debrecen, 1936.) Áldjátok napról-napra! (Köznapi imakönyv.) (Uo. 1937.) Szívem temploma. (Uo. 1938.) →Geleji Katona István. (Uo. 1939.) – Leszármazottja Theisz Márton Lajosnak.