Kiss Gergely (Backamadaras, 1737. – ?Székelyudvarhely, 1787. ápr. 25.) ref. tanár. Iskoláit Marosvásárhelyen végezte, ahonnan már 1764-ben külföldre akart menni, de csak 1765 májusában nyerte meg rá az engedélyt. Így aztán két évet Baselben, egyet Bernben töltött s 1768 őszén hazaérkezett. Ekkor a székelyudvarhelyi kollégium igazgatója lett s e minőségében elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1784-ben →generalis notariussá választotta az →egyházkerület, de a püspökséget nem érte el, korai halála miatt. – Irodalmi téren is dolgozott, de mindössze a következő művei jelentek meg életében: Halotti oratio… gr. Földváry Ferenc… utolsó tisztessége… alkalmatosságával… (Kolozsvár, 1771.) Kedves és tiszta Dániel… (Gyászbeszéd br. Dániel István felett). (Uo. 1775.) Kátéja is volt, melyről azonban nem tudunk adatokat. Halála után látott napvilágot „Agenda, azaz: Az egyházi szolgálatbeli okos istentisztelet módja” c. nevezetes munkája, melyet zsinati megbízásból dolgozott ki s amelyet saját bővítéseivel először →Szerencsi Nagy István (Győr, 1788.), másodszor pedig az →erdélyi egyházkerület (1820.) adott ki.

Irodalom: Pálffy Dénes: Backamadarasi K. G. életrajza (Erdélyi Prédikátori Tár I., 1833.), Gönczi Lajos: Emlékbeszéd K. G. felett (1887.), Uő.: K. G. és Kiss József emlékezete (P. E. I. L., 1899.).