Kiss Áron (Porcsalma, 1845. júl. 13. – Bp. 1908. okt. 15.) ref. vallású igazgató-tanár, az előbbinek fia. Tanulmányait Szatmáron és Sárospatakon végezte, hol 1866-ban fejezte be a teol. tanfolyamot. Ezután ugyanott egy évig segédtanárként működött a képezdében, 1867-től nevelősködött, míg 1870-ben igazgatója lett a nagykőrösi képezdének. Még ez évben ügyvédi 1874-ben Kolozsvárt bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1875-től a budapesti polgári iskolai tanítóképezdének volt tanára, 1899-től pedig igazgatója. 1907-ben nyugalomba lépett. – A →dunamelléki egyházkerület 1902-ben világi tanácsbírái, a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság pedig 1889-ben választmányi tagjai közé sorozta. A pedagógiai irodalom terén kiváló munkásságot fejtett ki, és többnyire ide vágók egyházi érdekű munkái is: A neveléstörténet kézikönyve. (Pest, 1872.) (II. kiad. „A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve” c. alatt 1875., VII. kiad. 1907.) Adalékok Magyarország nevelés- s oktatásügyi történetéhez. (Budapest, 1874.) Pál, a pogányok apostola (Lang H. után →Kovács Alberttel németből ford. a „Theol. Értekezések” között). (Uo. 1875.) Napfelkölte (Ószövetségi történetek). (Uo. 1876.) Hajnalpír (Első vallásos oktatás). (Uo. 1876.) A prot. népiskolai vallástanítás módszertana, (Uo. 1880.) (II. kiad. uo. 1903.) A magyar népiskolai tanítás története. (Uo. 1881–83.) →Debreceni Kalocsa János (Db Prot. Lap, 1883.). →Gönczy Pál életrajza. (Budapest, 1888.) →Bornemisza Péter élete. (Uo. 1891.) →Török Pál élete. (Uo. 1904.) →Losontzi István életrajza. (Uo. 1906.) Számos cikke és kisebb közleménye jelent meg továbbá egyes folyóiratokban és egyházi lapokban. – Veje volt →Török Pálnak.

Irodalom: H. Kiss Kálmán: Dr. H. K. Á. emlékezete (1914.).