Kiss Áron (Kisnamény, 1815. nov. 20. – Debrecen, 1908. máj. 30.) ref. püspök, az előbbinek fia. Tanult szülőföldjén, Szatmáron s 1832-től Sárospatakon. Miután 1838-ban német szóra Lőcsére ment, 1839-től tanítókáplán volt Szatmáron, 1843-ban pedig lelkész lett Porcsalmán. A →szatmári egyházmegye 1848-ban főjegyzővé választotta s e minőségében részt vett az ezévi →pesti prot. értekezleten, majd 1860-ban a →pátens-ügyben szerzett érdemeiért →esperessé tette. E hivatalt 1892-ig viselte, midőn a →tiszántúli egyházkerület vele töltötte be a püspöki állást, a debreceni egyház pedig meghívta lelkészének. – Tagja volt a →debreceni, valamint a →budapesti első és második zsinatnak, és tagja püspöksége előtt is sokáig az →egyetemes konventnek. A →Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1892-ben választmányi tagjai közé sorozta. Számos kisebb dolgozata jelent meg a jelesebb egyházi lapokban és folyóiratokban, s részt vett az →énekeskönyv átdolgozását célzó munkálatokban. – Művei: Adatok a szatmári helv. hitv. egyházmegye történetéhez… (Sp. Füz. 1859.), →Geleji Katona István egyházi kánonai s a szatmárnémeti nemzeti zsinat végzései (Ford.). (Kecskemét, 1875.) A Szatmár megyében tartott négy első prot. zsinat végzései (Ford. előszóval). (Budapest, 1877.) A 16. században tartott magyar ref. zsinatok végzései. (Uo. 1881.) Gr. Degenfeld Schomberg Imre emlékezete. (Debrecen, 1883.) →Károlyi Gáspár küzdelme a szentháromság tana védelmében →Egri Lukács ellen (A „Károlyi-emlékkönyv”-ben). (Budapest, 1890.) Közönséges évfordulati és alkalmi egyházi beszédek. (Uo. 1901.) Ünnepi és közönséges egyházi beszédek és imádságok. (Uo. 1903.) – továbbá a nyíregyházai templomszentelésen mondott úrvacsorai agendája (1883.), a gönci Károlyi-ünnepélyen tartott prédikációja (1890.), a Domahidy Ferencné Kenessei Jozefin temetésén elmondott imája és beszéde (l 890.), a püspökké avatásakor, valamint debreceni lelkészi beköszöntésekor előadott beszédei (1892.), a máramarosszigeti (1892.) és mezőtúri (1896.) templom felavatásán s a nagykállói torony kijavítására tartott ünnepélyen (1893.) és a munkácsi várban tartott millenniumi ünnepen (1896.) előadott imái, valamint a →gályarab-papok debreceni emlékoszlopa leleplezési ünnepén (1895.) tartott zárbeszéde. – Apósa →Lévay Lajosnak.

Irodalom: Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.).