Kiss Áron (Ófehértó, 1788. okt. 27. – Botpalád, 1834. febr. 4.) ref. lelkész. Ófehértón kezdte iskoláit. Azután Sárospatakon tanult, ahonnan 1809-ben káplántanítónak ment Szatmárnémetibe, innen 1810-ben lelkésznek Vetésre. 1815-től Kisnaményban, 1832-től Botpaládon lelkészkedett, – A →szatmári egyházmegyének főjegyzője volt. – Művei: A koporsók és sírhalmok… (Nagy József cigándi lelkésszel). (Sárospatak, 1832.) A maga nevének megfelelt ember (Gyászbeszéd Literáti Nagy János felett 1833.). (Debrecen, 1834.) – továbbá gyászversek Vay Florentina (1817.), Vay Ádám (1817.), Vay Katalin (1819.), Ötvös János, Isaák Sámuelné Sólyom Jozefa (1819.), Szakál Mihály (1830.) és Isaák Ferdinánd (1831.) halálára. Imái és prédikációi kéziratban maradtak. Az 1813-i énekeskönyvben két éneke van, egy eredeti és egy fordított.