Kiss Ádám (Garamkissalló, 1795. dec. 25. – ?Dad, 1838. aug. 19.) ref. lelkész. Tanult szülőföldjén, 1805-től Hódmezővásárhelyen, 1810-től Debrecenben, 1816-tól Pápán, ahol azután →köztanító volt. 1819-ben →akad. rektornak ment Ószőnyre, ahonnan 1822-ben külföldi egyetemek látogatására indult, melyek közül a jenain és göttingenin egy-egy szemesztert töltött. 1823-ban lelkész-atyja mellett szülőfalujában segédlelkész, 1824-ben csepi, 1827-ben dadi lelkész lett. – Nagyhírű, kitűnő prédikátor volt, kinek következő művei jelentek meg: Halotti beszéd Baditz Julianna Csepy Józsefné felett. (Komárom, 1825.) Egyházi beszédei (4 k.). (Pest, 1835–38.) (II. kiad. uo. 1838–39.; egy részüket újra kiadta unokaöccse, Sz. →Kiss Károly 1904.) Üdvözlő verset írt →Tóth Ferenchez pápai pappá (1817.), majd püspökké (1827.) választásakor. A felette Vecsey Károlytól és Varjú Istvántól tartott beszédek szintén megjelentek. – Öccse Kiss Pálnak.

Irodalom: Sz. Kiss Károly: K. Á. (P. E. I. L., 1876.).