Kis Gábor (Adánd, 1819. okt. 20. – Pápa, 1899. júl. 18.) ref. lelkész. Tanult Bálványoson, 1830-tól Csajágon, 1831-től Pápán, hol 1844-ben végezte a teológiát. Azután →köztanító, →contrascriba, →senior volt egy-egy évig. Majd nevelőséget vállalt s mint honvéd, részt vett a szabadságharcban. Utána 1849 őszén Gyönkön, 1851 áprilisában Pápán gimn. tanár lett; ez utóbbi helyen 1853-ban →teol. tanárrá választatott. 1858-tól Losoncon, 1868-tól Tatán lelkészkedett, s itt a →tatai egyházmegye 1872-ben →esperesévé tette. 1878-ban Pápára ment lelkésznek, s mint ilyen, egyházkerületi tanácsbíróságot is viselt. – Egyházi beszédei az ily célú vállalatokban, cikkei az egyházi lapokban szép számmal jelentek meg. Önállóan a következő művei láttak napvilágot: Pál apostol nézete a házasságról. (Pápa, 1845.) A tudományok hatása az életre. (Uo. 1847.) Egyházi beszédek. (Uo. 1848.) Beköszöntő beszéd Losoncon. (Balassagyarmat, 1859.) Beszéd… a tatai ev. ref. egyház új harangjainak toronyba felhelyezése alkalmával. (Komárom, 1871.) Zászlószentelési beszéd… (uo. 1872.) Örömünnepi egyházi beszéd →Pap Gábor püspöki iktatása alkalmával. (Pápa, 1875.) Beszéd →Antal Gábor püspök beiktatása alkalmából. (Uo. 1896.). Halotti beszédek és imák. (Uo. 1908.) – továbbá azok a beszédek, melyeket Kolmár Johanna (1856.), Kubinyi Ferencné Gyürky Franciska (1859.) és Szentiványi Bogomér (1867.) felett, valamint gr. Széchenyi István és gr. Teleki László emlékére tartott.