Keresztúri Sámuel (?, ? – Kolozsvár, 1726. nov. 14.) unit. lelkész, Kolozsvárt végezte iskoláit, hol 1704-ben →köztanító, majd 1705-től 1707-ig →senior, ettől fogva kolozsvár-szentpéteri lelkész, 1710-től pedig tanár volt. 1711 nyarán külföldre ment s okt. 5-én az oderafrankfurti egyetemre irakozott be, de már 1712 februárjában visszaérkezett onnan és folytatta hivatalát. 1719 decemberében papnak ment Ótordára, ahonnan 1725 elejére Kolozsvárra távozott lelkésznek. – Művei: Az örökkévalóságnak három postái… (Gyászbeszéd özv. Kmita Andrásné Wilhelm Krisztina felett). (Kolozsvár, 1704.) Ambrosia… (Gyászbeszéd özv. Pécsi Andrásné Stano Erzsébet felett). (Uo. 1712.) Írt még gyászbeszédet többek felett, de nem bizonyos a nyomtatásban való megjelenésük s kéziratban sem maradt fenn valamennyi.