Keresztúri G. Bálint (Szilágyfőkeresztúr, 1634. k. – Debrecen, 1677. v. 1678.) ref. lelkész. 1652-től Nagybányán, 1653. aug. 14-től Sárospatakon tanult, ahol 1656 június–augusztusában →seniorságot viselt. Innen Sátoraljaújhelyre →rektornak, onnan pedig külföldre ment s először Utrechtben, 1658. jún. 13-tól Franekerben, 1659. szept. 30-tól Groningenben gyarapította ismereteit. Miután ez utóbbi egyetemen 1660. febr. 28-án teol. doktorságot szerzett, Angliába is ellátogatott s ott négy évet töltött Londonban. Hazaérkezve, előbb Szepsiben lelkészkedett, 1672-ben vagy 1673-ban pedig Debrecenbe hívták. – Művei: De principio individuationis et suppositalitatis. (Utrecht, 1658.) De scientia media. (Groningen, 1659.) De Jehova Elohim sive de… trinitate in unica… Dei essentia. (Uo. 1660.) Üdvözlő verset írt →Jászberényi Pálhoz (héberül, 1662.).

Irodalom: Miklós Ödön: K. B. doktorrá avatása (Dt. Prot. lap, 1917.).