Keresztúri Bíró Pál (Bodrogkeresztúr, 1594. – ?, 1655. dec.) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon, hol 1620 júniusától 1622-ig a →seniori tisztet vitte. Ekkor külföldre ment s először Heidelbergben, 1623 őszén Oderafrankfurtban, 1624. aug. 3-án Leidenben lett egyetemi hallgató. Angliába is átrándult, honnan 1626-ra visszatérvén hazájába, →rektorságot vállalt Bodrogkeresztúron, de már 1627. jún. 29-én ismét beiratkozott a leideni egyetemre. Újabb hazajövetele után Gyulafehérvárt volt tanár, 1636-tól pedig a →Rákóczy György udvari iskoláját vezette. 1640-től egy ideig ismét a kollégiumban működött s azonkívül udvari papságot viselt ifj. Rákóczy György mellett, de már 1646-ban csupán ez utóbbi hivatalt folytatta, melyben később udvari →elsőpapságra emelkedett. – Nagyhírű pedagógus, jeles egyházi író és heves hitvitázó, kinek művei: Christianus lactens (Ursinus nyomán). (Gyulafehérvár, 1637.) (Magyarul „Csecsemő keresztyén” c. alatt uo. 1638. II. kiad. Debrecen, 1667). Felserdült keresztyén (Hajnal Mátyás ellen). (Nagyvárad, 1641.) Talio (Név n., a fejedelemné ellen állítólag Széchenyi Györgytől írt „Nova Transsylvanicá”-ra válasz, ami azonban elkoboztatott). (1642.) Lelki legeltetés (A XXIII. zsoltár magyarázata prédikációkban). (Nagyvárad, 1645.) (II. kiad. uo. 1649.) A keresztségről egy prédikáció. (Uo. 1645.) Mennyei társalkodás. (Uo. 1646.) (VI. kiad. Pozsony, 1769.) Egyenes ösvény (Prédikációk). (Nagyvárad, 1653.) (Újból kiadatta →Bethlen Kata 1744.) Lehetséges, hogy ő a szerzője a „Pápisták méltatlan üldözése a vallásért” (Hely n. 1643. és Nagyvárad, 1657.) c. vitairatnak is. Üdvözlő verset írt →Dengelegi Péterhez (1630.) és →Geleji Katona Istvánhoz (1638.).

Irodalom: Szilágyi Sándor: Adatok az 1640–42. irodalmi per történetéhez (Magyar Könyvszemle, 1883.), Illésy János: Nova Transsylvanica. Talio (Uo. 1891.).