Kemény (előbb Kohn) Gábor (Szarvas, 1883. jún. 1. – Bp. 1948. máj. 15.) unit. vallású főispán, zsidónak született. Szarvason, 1902-ben végezte a gimnáziumot. Ettől fogva két évig a budapesti, kettőig a kolozsvári egyetem bölcsészeti karának volt hallgatója. Ez utóbbin 1908-ban doktori oklevelet szerzett, mint már 1907-től tordai gimn. rendes tanár. Ez állásából 1918 decemberében főispánná neveztetett ki, s mint ilyen a forradalom után nyugalmaztatott. 1945-től a demokratikus kormány több irányban igénybe vette munkásságát, haláláig. – Buzgó munkásságot fejtett ki a pedagógiai irodalom terén, de áttérvén unitáriusnak, egyházi vonatkozású dolgozatokat is írt, melyek a következők: A végzet és a szabadakarat viszonya Sophokles drámáiban. (Sopron, 1907.) Adatok Rousseau-nak az egyházakkal való harcához (Ker. Magvető, 1916.) Rousseau jelleme. (Kolozsvár, 1918.) Gajdács Pál költészete. (Uo. 1918.) →Tessedik Sámuel élete és munkája (Nádor Jenővel). (Bp., 1936.) →Vajda Péter és a m. prot. hivatástudat (Prot. Tanügyi Szle, 1939.). Sajtó alá rendezte, bevezetéssel és jegyzetekkel látta el Vajda Péter „Erkölcsi beszédei”-t (1931.).