Kecskeméti Selymes János (Kecskemét. 1655, v. 1656. – Kecskemét, 1721. jún. 16.) ref. lelkész. Kecskeméten kezdte iskoláit. Debrecenben tanult még, ahol 1673. ápr. 11-én lépett a →togatusok sorába. Miután már 1675-től →praeceptorságot, →contrascribaságot és 1676-tól →seniorságot viselt, 1677-ben →rektornak vitték Hegyközszáldobágyra, ahonnan 1679-ben külföldre ment. Előbb Heidelbergben, majd Utrechtben, 1680. márc. 27-től Leidenben, ugyanezévi okt. 2-től Franekerben gyarapította ismereteit. Hazájába 1681 őszére visszatérve, Tiszakarádon, Margittán, Szilágysomlyón lelkészkedett, míg 1700-ban Kecskemétre választották meg, s ott működött, haláláig. – Műve: De anno beneplaciti Jehovae. (Leiden, 1680.) Megírta a kecskeméti egyháznak az ő koráig való történetét (Sp. Füz. 1858–59.). Respondeált a „De prophetiis” (1679.) tartott viták egyikén. Üdvözlő verset írt Menyői Tolvaj Ferenchez (1675.), →Újvárosi Demeterhez (1681.), →Váradi Pálhoz (1681.) és ifj. →Köleséri Sámuelhez (1679. és 1681.), gyászverset az ifj. Kovásznai Péter (1680.) és →Szilágyi Tönkő Márton (1700.) halálára, alkalmi verset a Kecskemét romlásáról 1707-ben kiadott alkalmi vers mellé.