Kecskeméti Sánta (C.) János (Kecskemét, ? – ?, ?) róm. katolikussá lett ref. lelkész. Kecskeméten kezdett tanulni. Még Debrecenben járt iskolába, ahol 1595. okt. 10-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe. Majd külföldre menvén, 1603. máj. 25-én Wittenbergben iratkozott be az egyetemre s itt ez év őszén →seniora lett a magyar →coetusnak. Miután 1604. ápr. 13-tól a heidelbergi egyetemnek volt hallgatója, valamikor 1605 áprilisa után visszatért hazájába. Egy ideig ismeretlen helyen működött, míg 1610 augusztusában másodpap lett Tokajban és az volt 1613 tavaszán is. 1614 nyarán már az →elsőpapi hivatalt töltötte be Nagykállóban, ahonnan vagy 1616 februárja után Szikszóra s innen az év végére a →középszolnoki egyházmegyének valamelyik egyházába, vagy az 1614 nyara utáni időben közvetlenül ebbe az ismeretlen egyházba ment lelkésznek. Ezt aztán 1617 őszén elhagyván, az ungvári elsőpapi állást foglalta el. 1620 szeptemberében innen is eltávozott, s előbb valószínűleg Palágyon, 1621-ben pedig Homonnán kapott lelkészi állást, melyen azonban csak 1622 tavaszáig maradt. Ha →ungi egyházmegyebeli egyházban lelkészkedett ettől fogva, akkor nem lehetetlen az →esperesi hivataloskodását illető állítás, de csupán 1623 tavasza tájától néhány hónapi időtartamra, mivel már 1624 kezdő napjaiban a más →egyházmegyebeli Vásárosnaményban működött. mint Lónyai Zsigmondnak az udvari papja. Neki kellett lennie annak a K. Jánosnak, aki 1627 májusában a →dunántúli egyházkerületbe kéredzkedett, de nem fogadtatván be, átállott róm. katolikusnak. Tovább mitsem tudunk róla. – Művei: Három fő és nevezetes esztendős ünnepekre való prédikációk. (Debrecen, 1615.) (II. kiad. uo. 1921. III. kiad. megpótolva a Jézus fogantatásáról Ungváron 1617-ben tartott prédikációjával uo. 1624., IV. kiad. ezen kívül is pótolva nyolc gyászbeszéddel uo. 1643.) Fides Jesu et jesuitarum (Donatus Visartus után ford. Előszavában értekezés az apostoli successióról, végül pedig egy külön mű a jezsuiták esküformája ellen). (Debrecen, 1620.) →Pázmány Péter Kalauzának tizenharmadik könyvére való felelet. (Bártfa. 1622.) A pápisták között és miközöttünk vetélkedésre vettetett három fő artikulusokról. (Uo. 1622.) Sámuel próféta második könyvének huszonnegyedik részének prédikációk szerint való magyarázatja. (Uo. 1622.) Szép és ájtatos imádságos könyvecske (Musculus András után ford.). (Uo. 1624.) (Új kiad. Lőcse. 1640.) Respondens volt a „De libertate christiana” (1605.) és a „De sacra theologia ejusque principiis et partibus” (1605.) tartott vitákon.

Irodalom: Zoványi Jenő: Kétes adatok K. C. J. felől