Bajmóci ev. egyházkerület, az 1610-i →zsolnai zsinaton az északnyugati tíz vármegye szlovák ajkú egyházközségei részére szervezett három superintendentia egyike, mely Pozsony, Nyitra és Bars vármegyékre terjedt ki s róluk is neveztetett olykor. Ezt a nevét onnan vette, hogy a bajmóci prépost tétetett első püspökéül s azután is sokáig volt a kerület székhelye Bajmóc (Thurzó-birtok). Az ezen vármegyék területén fekvő mind magyar, mind német egyházközségek fölé ugyanakkor külön-külön →inspectorok, vagyis →superintendens-félék állíttattak ugyan, de az ekkor választott német inspector halála után az ő fennhatósága alatti egyházak szintén beléolvadtak ebbe a kerületbe, mely eredetileg a következő egyházmegyékből állott: Pozsony vármegyei, galgóci, berencsi, csejtei, nagytapolcsányi, bajmóci, barsi. A →gyásztized után ez az egyházi testület is feloszlott s eredeti alakjában nem is éledt újra sohasem. Püspökei voltak: →Abrahamides Izsák 1610–1621, Fidicinis Miklós galgóci l., majd bajmóci prépost 1622–1625, Bikessy Pál kisbábi l. (1625.), Diósi András galgóci l., majd bajmóci prépost 1626–1627, Fábri Balázs privigyei l., majd bajmóci prépost 1628–1630, Martini Miklós csejtei l., majd vágújhelyi prépost, végül bizonytalan helyen 1631–1648, →Dubravius Dániel szenici l. 1648–1655, →Tarnóczi Márton privigyei, divékújfalui, lőcsei, ismét privigyei l. 1656–1685.