Károlyi Radics Gáspár (Nagykároly, 1530. k. – ?Gönc, ?Vizsoly, 1591. utolsó napjaiban) ref. esperes. Itthoni iskolázása után külföldre rándult s németországi és svájci egyetemeket keresett fel, melyek közül a wittenbergire 1556. márc. 11-én iratkozott be. Visszajövetele után 1562-ben Szatmár várában időzött, valószínűleg mint odavaló pap, 1563 végére pedig plébános lett Göncön, hol rövid időn belül →esperessé választotta az →abaújvári egyházmegye. E minőségében nemsokára erős küzdelmeket kellett folytatnia az antitrinitarizmus ellen. Sok gondot szerzett neki különösen →Egri Lukács, kinek erőszakos elhallgattatása után még részt vett az erdélyiek ellen tartott →nagyváradi harmadik hitvitán is. A lutherizmussal szemben a körülmények nem engedtek annyi eréllyel való harcot, amennyit helvét irányának javára maga óhajtott volna. 1584 tavaszától 1587 tavaszáig Tállyán lelkészkedett, de ekkor visszatért Göncre, állandóan vive az esperesi tisztet, azután is, hogy 1590 vagy 1591 tavaszán megszűnt gönci pap lenni. – 1586-ban kezdett hozzá nagy munkájához, a bibliának egész teljességében magyarra fordításához. Bizonyosra vehető, hogy több társa is volt e munkában, s ennek köszönhető, hogy az már 1590-ben meg is jelent három kötetben, melyek összesen mintegy 1200 ívrét levélre terjednek. A vizsolyi nyomdának ezt a termékét használja azóta szüntelen a magyar protestantizmus, a száma nélküli újabb kiadásokban téve rajta időnként némi módosításokat, de még mindig kegyelettel ragaszkodva megszokott, habár elavult s már eredetileg sem mindenben megfelelő stílusához. Megjelenése háromszázados évfordulóját lelkesen ünnepelte 1890-ben a magyar protestáns közönség, mely történelme ezen kiváló alakjának emlékét nemcsak irodalmi téren, hanem Göncön szoborral és a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak a népies irodalom fejlesztését szolgáló „Károlyi-alap”-jával is megörökítette. Azóta pedig 1931-ben a romániai reformátusok őróla nevezték el akkor alapított irodalmi társaságukat. A bibliának háromszázötven éves fordulóját is megünnepelték. – Károlyinak a biblián kívül még a következő műve ismeretes: Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól és micsoda jelenségekből ismerhetjük meg, hogy az Istennek ítéleti közel vagyon. (Debrecen, 1563.) (Új kiad. a Vajthó László-szerkesztette „Magyar ritkaságok” közt 1931. és 1940.)

Irodalom: Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül (1864.), Károly Gy. Hugó: Abaúj megye 16. századbeli műveltségtörténelméből (1875.), H. Kiss Kálmán, Kiss Áron stb.: K.-emlékkönyv (1890.), Radácsi György (szerk.): A. K.-ünnepély emlékkönyve (1891.), S. Szabó József: K. G. élet- és jellemrajza (1890., III. átd. kiad. Debrecen, 1913.), Novák Lajos K. R. G. életrajza (Prot. Szle, 1891.), Rácz Kálmán: A K. G. és Káldi György bibliafordításai és a K.-biblia védelme (1892.), Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története (1926.), Zoványi Jenő: Mettől meddig volt K. G. tállyai pap és meddig gönci? (Prot. Szle. 1934.), Musnai László: K. G. a bibliafordító (1929.), Harsányi András: Bevezetés (A „Két könyv…” 1940. évi kiadásához), Vasady Béla (szerk.): K.-emlékkönyv (1940.).