Károlyi Péter (Nagykároly, 1543. – Debrecen, 1576. ápr. 10.) ref. püspök. Hazai tanulása befejeztével külföldre ment s 1563. aug. 30-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre. Hazatérte után 1566-ban →rektor lett Kolozsvárt, hol nemsokára nagy vitába elegyedett →Dávid Ferenccel. Ezt megunván, a következő évben mint nyugalmasabb helyre, Nagyváradra ment szintén rektornak, de már 1568-ban lelkészi állásban működött. E minőségében részt vett a →gyulafehérvári második és a →nagyváradi harmadik hitvitában. A →bihari egyházmegye 1570-ben →esperessé, a →tiszántúli egyházkerület 1573-ban püspökké választotta. – Egy görög nyelvtannal (1567., V. kiad. 1647.) és egy latin poétikával kezdett irodalmi munkásságát a teológia mezején folytatta tovább, s már 1568 ősze előtt megjelent egy ma már címében is ismeretlen műve Dávid Ferenc ellen, majd ezek a művei következtek: Az egész világon való keresztyéneknek vallásuk az egy igaz Isten felől, ki Atya, Fiú, és Szentlélek (Czeglédi Györggyel együtt). (Debrecen, 1569.) Az egy igaz Istenről… való prédikációk. (Uo. 1570.) Brevis, erudita et perspicua explicatio orthodoxae fidei de uno vero Deo. (Wittenberg, 1571.) (Később átdolgozta és kibővítette, de ez nem jelent meg, noha 1575 februárjában felkérte Bezát a kiadására.) A halálról, feltámadásról és az örökéletről. (Debrecen, 1575.) Az apostoli credónak magyarázatja. (Uo. 1584.) (II. kiad. „Symbolum apostolicum” kezdetű címmel uo. 1600.) Búcsúzó verset írt Szepesi Gáspárnak Wittenbergből való távoztakor (1564.).

Irodalom: Lakos Béla: K. P. (Pápai értesítő, 1903.), Zoványi Jenő: K. Péternek egy állítólagos műve (Prot. Szle, 1914.), Uő: Czeglédi György és K. P. közös műve (Uo. 1917.).