Károlyi Boldi Sebestyén (Nagykároly, 1500 k.

?, ?) ev. püspök. 1525. aug. 4-én a krakkói egyetemre iratkozott be, ahonnan nemsokára hazatért és segédtanár lett a kolozsvári iskolában. Hogy meddig működött itt, nem tudjuk, de 1534 őszétől ismét Krakkóban időzött, mint fél évig az ottani magyar tanulók bursájának →seniora. Majd 1536. szept. 1-én a wittenbergi egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába magisteri címmel tért vissza s 1543-ban gyulafehérvári kanonokságban működött. Nem lehetetlen, de bizonyság sincs rá, hogy az ugyanebben az évben említett Sebestyén tasnádi vikárius ő volt. Később a reformációhoz csatlakozott s Erdődön lelkészkedett. Jelen volt az 1554. márc. 13-án tartott →óvári zsinaton. Ekkor a →nagybányai egyházmegyének →esperesévé, 1555-ben pedig a →szatmárvidéki egyházkerületnek püspökévé választatott. Tevékeny részt vett a terjedni kezdő helvét irány visszaszorítására irányuló küzdelemben, s mint már krasznabélteki lelkész, az 1557 júniusában tartott →kolozsvári zsinaton is megjelent. Ezután azonban nemsokára, még abban az évben végleg odahagyta a helvét irányban megegyezett Tiszántúlt, s előbb Kolozsvárt magyar →prédikátorságot, 1558 májusára pedig Szászvárosban plébánosságot viselt, egyszersmind esperese is lévén a →hunyadi egyházmegyének. Ott volt az 1561-i →medgyesi lutheránus zsinaton és az 1568-i →gyulafehérvári hitvitán, melynek egyik arbitereként szerepelt a háromságvallók részéről. További adatok nincsenek róla, de talán az ő halálával ürült meg 1575 elejére Szászvárosban az állás.

Irodalom: Zoványi Jenő; Révész Kálmán, Pokoly József cikkei (P. E. I. L., 1895–96.), Zoványi Jenő: K. B. S. („Kisebb dolgozatok…” közt, 1910.).