Bahil Mátyás (Süvet, 1706. febr. 24. – Parchwitz, 1761. dec. 22.) ev. lelkész. Iskoláit Rimaráhón, Késmárkon és Besztercebányán végezte. 1726-ban külföldre ment s a következő évi ápr. 27-én a wittenbergi egyetemnek lépett a hallgatói közé. Hazajőve, 1730-tól Cserencsényben, 1734-től pedig Eperjesen lelkészkedett. Cyprian művének fordítása miatt elfogták, de 1746. dec. 12-én megszökött és Poroszországba menekült. Itt csakhamar Arnsdorfban foglalt el lelkészi állást. 1756-ban titkos küldetésben járt Magyarországon. 1758 októberében osztrák fogságba került, melyből 1759 januárjában kicserélés útján kiszabadult. Ekkor visszatért ugyan Arnsdorfba, de már ezévi augusztusban Parchwitzba választották lelkésznek. Ez utóbbi helyen nemsokára esperes lett. Az oda betört orosz katonáktól szenvedett bántalmazás következtében halt meg. – Művei: A pápaság eredetéről és fejlődéséről (Cyprian német műve szlovákra ford. álnév alatt). (Wittenberg, 1744.) (Csatolva van hozzá a wittenbergi egyetemnek a cseh-morva testvérekhez több mint száz évvel azelőtt intézett vigasztalása.) Emlékezések a pápaságtól való elszakadásról (Szlovákra ford.). (Uo. 1745.) Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies. Brieg, 1747. (Németül és hollandul is megjelent. Újra kiadta →Fabó András a Monumenta… II. kötetében. 1863.)

Irodalom: Masznyik Endre: B. M. (1892.).