Kapy Béla (Sopron, 1879. aug. 1. – Győr. 1957. ápr. 2.) ev. püspök. Sopronban tanult 1900-ig. Külföldre menvén, egy szemesztert Rostockban, egyet Halléban töltött. 1901-ben püspöki titkár lett Pápán, 1905-ben lelkész Körmenden, 1917-ben Szombathelyen, 1928-ban Győrött. 1916 őszén püspökké választotta a →dunántúli egyházkerület. 1948-ban nyugalomba lépett. – 1909-ben teol. tanári vizsgálatot tett, 1929-ben teol. díszdoktorai közé sorozta a pécs-soproni egyetem, s 1917-től választmányi tagja, 1924-től egyik elnöke volt a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak. Igen szorgalmas munkása volt az irodalomnak. – Nagyobb dolgozatai és önálló művei: A munkáskérdés és a ker. erkölcstan. (Budapest, 1902.) Az „Ember tragédiájá”-nak világnézete. (Uo. 1903.) A biblia és a társadalom. (Uo. 1904.) Az örök evangélium (Prédikáció a reformáció ünnepére a Rákóczi és Thököly hamvainak hazaszállításakor). (Körmend, 1906.) →Pálffy József élete és jellemrajza. (Budapest, 1907.) Ad astra. (Uo. 1908.) Hitünk igazsága. (Uo. 1909.) Boldogság könyve. (Uo. 1911.) A nemzeti élet erőforrásai. (Uo. 1913.) Két templom között (Ösvény, 1913.). Istennel beszélgetés (Uo. 1914.). Krisztusvárás (Uo. 1914.). Az én vallásom a Krisztus vallása. (Budapest, 1914.) Karácsonyi üzenet harcoló és sebesült katonáink ünnepére. (Szentgotthárd, 1914.) Kereszttől a feltámadásig. (Uo. 1915.) A pünkösti lélek (Prédikáció). (Uo. 1915.) Egy akarattal (Prédikáció). (Uo. 1915.) Erős várunk az Isten. (Budapest, 1915.) Hazafiság és keresztyénség (Ösvény, 1915.). Mit adott a reformáció az emberiségnek? (Prot. Szle, 1917.) Új élet. (Budapest, 1925.) Bizonyságtevés (Prédikációk). (Szentgotthárd, 1926.) Békesség (Elmélkedések és imák). (Uo. 1928.) A 400 éves ágostai hitvallás (Prot. Szle, 1930.). Az ágostai hitvallás időszerűsége. (Budapest, 1930.) Isten hárfása, (Győr, 1933.) Az egyház és a hitvallás. (Uo. 1935.) Az Úr oltalmában. (Uo. 1936.) Magyar prot. egység és együttműködés. (Budapest, 1941.) Igazság és kegyelem (2 k.). (Uo. 1941.) Papok a főpapok előtt. (Győr, 1942.) Szerkesztett „Háború és vallás” c. alatt egy felolvasás-gyűjteményt (1916.), amelyben négy van tőle, és szerkesztője volt 1910-től 1917-ig a Harangszónak, egyik társszerkesztője 1913-tól 1916-ig az →Ev. Egyházi Életnek. – Atyja, Kapy (1861-ig Kapp) Gyula (1850–1923.) soproni tanítóképezdei igazgató kiváló munkása volt az egyházi zene- és énekirodalomnak.