Kanyaró Ferenc (Torda, 1859. máj. 25. – *Torda, 1910. márc. 21.) unit tanár. Tordán kezdte iskoláit. Még Kolozsvárt tanult, hol 1880-ban végezte a teológiát. Azután az egyetem bölcsészeti karán volt hallgató s 1885-ben tanári oklevelet szerzett. Több évi segédtanári működés után 1891-ben rendes tanár lett a kolozsvári unit. gimnáziumban. Betegsége miatt 1906-ban nyugalomba kellett mennie. – Az Egyetemes Philologiai Társaság 1910-ben választmányi tagjai közé sorozta. Sokat dolgozott a magyar irodalomtörténet mezején, s gyakran eredményes kutatásokat végzett az egyháztörténetben is. Ily irányú dolgozatai: Adatok a „keresztény” szó történetéhez (Ker. Magvető, 1888.). Unitáriusok Magyarországon (Uo. 1888–90.) (Átdolgozott kiadása Kolozsvár, 1891.) →Dávid Ferenc Debrecenben (Ker. Magvető, 1892.). Unit történetírás és Kálvin-orthodoxia. (Kolozsvár, 1895.) A legrégibb unit. énekeskönyvekről (MKSz, 1895.). Prot. vitairatok →Melius idejéből (Uo. 1896.) Kolozsvári főiskolánk legrégibb történetéhez (Ker. Magvető, 1896.). Istenről való szent elmélkedések a 16. században (Uo. 1897.). →Enyedi György egyházi beszédei (Uo. 1898.). →Bogáthi zsoltárai az árulók és üldözők ellen (Uo. 1902.). Bogáthi zsoltára a jezsuiták ellen (Uo. 1903.). Tordai diákok színi előadása 1713-ban (Uo. 1904.). A régi és a legújabb magyar biblia (Uo. 1904.). →Árkosi Benedek korfestő elmélkedései és hazafias imái 1660-ban (Uo. 1905.). Melius ismeretlen és elveszett művei (MKSz. 1906.). Dávid Ferenc, (Kolozsvár. 1906.) Unit. káté nyomorgatása az orthodox uralom idején (Ker. Magvető, 1909.) Tizenöt prot. mű a 16–17. században (Uo. 1910.). 1896-tól egyik főmunkatársa volt a →Ker. Magvetőnek. – Unokaöccse volt →Kőváry Lászlónak.