Kanizsai Pálfi János (Nagykanizsa, ? – Pápa, 1641. ápr. 9.) ref. püspök. Iskoláit 1602-től Fertőszentmiklóson, 1603-tól Csepregen, 1605-től Kőszegen és 1607 nyarán néhány hétig Komáromban végezte, ahonnan még ebben az évben →rektornak ment Somorjára. Fölkeresvén a külföldet is, 1609. máj. 30-án Heidelbergben lépett az egyetem hallgatóinak sorába. Innen előbbi állásába tért vissza Somorjára, míg 1611 januárjában komáromi tanár, 1612 júniusában pápai lelkész lett, s itt még abban az évben megtették →esperesnek is. Miután 1617-ben a →generalis notariusnak választotta a →dunántúli egyházkerület, 1626 áprilisában Németújvárra távozott lelkésznek, hol szintén viselte az esperesi tisztet mindjárt kezdettől fogva, 1629. márc. 18-án pedig a püspöki hivatalt ruházta rá az egyházkerület. Minthogy a róm. katolicizmushoz pártolt gr. Batthyány Ádám 1633-ban elűzte e városából. Pápán pedig részint a római katolikusok, részint a helybeli reformátusok nem engedték lelkészkedni, 1634 tavaszán Kiskomáromban foglalt el lelkészi állást, egyszersmind esperes is lévén itt is. 1639 elején hűdés érte, mire többi tisztségeiről lemondván, egyedül a püspökit vitte haláláig. – Az evangélikusokkal folytatott unió-tárgyalásokat nem jó szemmel nézte, s amazok ellen erősen küzdött mind irodalmi téren, mind az egyházi közéletben. Hazánkban legelső megalkotója volt a presbyteriumoknak, amennyiben Pápán már 1615-ben szervezett ilyet, a püspökké választását követő évben pedig egész kerületére nézve kötelezőnek mondatta ki felállításukat. – Művei: Sárvári konyháról →Lethenyei Istvántól Pápára… küldetett… nyúlhúsnak abálása. (1613.) (Aligha került sajtó alá.) Fantom Fant, azaz: Sárvári püspöknek kozmás levelére szóló választétel. (1632.) (Szintén kétséges a megjelenése.) Arany temjénező. (Pápa, 1632.) Respondens volt a „De sacramentis in genere” (1609.), „De conciliis ecclesiasticis” (1609.), „De persona Christi” (1610.) és „De ecclesia” (1610.) tartott vitákon. Levelezését (különösen a hozzá írott leveleket) →Fabó (Codex…) és Thury (M. Prot. Et. Adattár, 1904–5.) közölte, följegyzései pedig a Történelmi Tár 1909. és 1910 évi folyamában vannak közzétéve.

Irodalom: Thury Etele: K. P. J. püspökké választása és halála (Prot. Szle, 1903.)