Kámori (1861-ig Krump) Sámuel (Baka. 1830. febr. 6. – Pozsony, 1903. febr. 3.) ev. tanár. Tanult Selmecbányán. Osgyánban, majd ismét Selmecbányán. A teológiát Pozsonyban végezte, hol azután gimn. segédtanár volt egy évig. 1853-ban külföldre ment s Halléban ez év őszétől félévig. Göttingenben 1854 tavaszától másfél évig gyarapította teol. és nyelvészeti ismereteit. Hazatérve. Pozsonyban gimn. és →teol. tanárrá választották, mely utóbbi állásában 1882-ig működött, amikor is a teol. akadémián csupán előadó lett. de az is csak 1884-ig, a következő évben pedig gimn. tanárságából is nyugalomba vonult. – Teol. irányú művei: Goël vérboszús kiváltó, szabadító rokon. (Pozsony, 1860.) Vallástan (Bibliai bevezetés). (Pest, 1862.) Röpirat a biblia új magyar fordításának ügyében. (Pozsony, 1863.) Háromszázados mozzanat a magyar nemzeti irodalom terén. (Pest. 1867.) Lelkes, de sikertelen munkásságot fejtett ki a biblia új magyar fordításával. E művéből előbb a Ruth könyve (1860.), az Énekek éneke (1861.), a Jeremiás siralmai (1861.) s a Mózes és Józsué könyvei (1864.) külön darabokban jelentek meg, míg a teljes Szentírást 1870-ben adta ki, 1877-ben pedig az ószövetségi apokrif könyveket is közre bocsátotta. Szerkesztette a Honi Közlönyt (1871–72.), melyben durva polémiát folytatott bibliafordítása szigorú bírálójával, →Ballagi Mórral. Kéziratban maradt művei is vannak.

Irodalom: Hornyánszky Aladár: Jelentés a Kámori hagyatékáról (1910.).