Kálmáncsehi Sánta Márton (Kálmáncsa, XV. sz. vége – Debrecen, 1557. dec.) ref. püspök. 1523 őszén a krakkói egyetem hallgatói közé iratkozott s az 1525. év tavaszától őszéig →seniori tisztet viselt a magyar bursában. Magisteri címmel tért vissza hazájába, hol mint róm. kat. pap 1538-ban már gyulafehérvári kanonok és iskolaigazgató volt, s ez évben kanonoktársával, Enyedi Adorjánnal együtt bíróként szerepelt a segesvári hitvitában. Ennek hatása alatt nemsokára a reformáció pártjára állott és lelkészi hivatalt vállalt. Valamikor a 40-es években Mezőtúron, az évtized utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen működött, de már 1551-ben debreceni plébános volt. Nagy buzgalmat fejtett itt ki a római katolicizmusnak a lutherizmus által még ki nem küszöbölt maradványai eltávolításában, amiért a körösladányi zsinatra 1551 végén vagy 1552 elején egybegyűlt prot. lelkészek excommunicálták, mire ő hasonlóképpen járt el velük szemben. Ugyane tájban történhetett Debrecenből való eltávolíttatása, amikor is Munkácsra ment lelkésznek. Mint ilyen 1552 folyamán két zsinaton, a másodikon dec. 1-én Beregszászon vett részt, melyeknek határozataiban félreismerhetetlenül, bár közvetítő alakban megnyilvánult az ő helvét iránya. Erdélyben szintén mozgalmat támasztott az úrvacsorát és a szertartásokat illető szabadabb elveinek érdekében, kivált az oltárok mellőzését követelve, sőt 1554-ben állítólag azt is kezdte hirdetni, hogy hiábavaló az imádkozás, mert úgy sem hallgat rá az Isten. Az év vége körül mindezek miatt halálra kereste Báthory András, de elmenekült és elrejtőzött előle. Működése mégsem maradt siker nélkül, amennyiben p.o. Kolozsvárt 1556-ban kihányták az oltárokat a templomokból. Miután ugyanis ez év elejére visszatért Debrecenbe, könnyen kirándulást tehetett onnan Erdélybe, kivált a Petrovics helytartói hatalmának latbavetésével. Tudjuk is, hogy járt Kolozsvárt és írásbeli vitatkozást folytatott az odavaló lelkészekkel, mégpedig a vita elején a Zwingliénél szélsőbb felfogás érdekében. Ismételten megfordult Erdélyben, de a Petrovics által 1557 júniusára rendeztetett szóbeli hitvitára nemigen jelent meg Kolozsvárt, bizonyára betegeskedése miatt. Petrovicsnak a védnöksége alatt 1556-ban superintendentia alakulván a fő nélkül maradt →nagyváradi egyházmegye területének legalábbis egy részén, ennek püspökévé ő tétetett. Ehhez 1557 szeptemberre a gyulafehérvári püspökség szatmárvidéki egyházai szintén hozzá csatlakoztak. amivel majdnem teljes egészében meglett a →tiszántúli egyházkerület, Kálmáncsehi azonban már ez évi dec. 21-én eltemettetett. – Írói munkásságának termékei melyek közt egy énekeskönyv is volt, nem maradtak fenn. de a kolozsvári papokkal váltott vitatételeit amazok „Responsio ministrorum ecclesiae Colosvariensis ad scripta M. Martini a Calmancha” (1556.) c. füzetükben (Közölte Papp Gusztáv 1935-ben kiadott műve mellett) közzétevén, kéziratos másolatuk máig megvan.

Irodalom: Schullerus Adolf: Die Augustana in Siebenbürgen (1923.), Schwarz Károly: Die Abendmalstreitigkeiten in Siebenbürgen (Archiv des Vereines… N. F. 11. k.), Nagy Géza: Kálmáncsehi Sánta Márton (A „Kálvinista jellemképek” között, 1930.) Papp Gusztáv: Kálmáncsehi Sánta Márton (1935.).