Kálmán Farkas (Siómaros, 1838. okt. 15. – Gyoma, 1906. okt. 2.) ref. lelkész. Tanult Városhídvégen, Gyönkön és Pápán, hol 1859-ben végezte a teológiát. Miután 1862-ig →akadémikus rektor volt Pátkán, több helyen volt segédlelkész, míg 1868-ban madocsai, 1876 októberében sósvertikei, 1880 áprilisában gyüdi, 1887-ben gyomai lelkész lett. – Páratlan alapossággal ismerte a prot. énekügyet, kivált történeti fejlődésében. Számtalan ily irányú kisebb-nagyobb cikke jelent meg az egyházi lapoknak szinte mindegyikében. Önállóan kiadott művei: Éneklő kar (A magyarországi akkori ref. →énekeskönyv szerzőinek életrajza). (Budapest, 1880.) Új magyar athenas (Újabbkori magyar prot. írók életrajz-gyűjteménye, Sz. →Kiss Károllyal és →Bierbrunner Gusztávval). (Uo. 1882–87.) Két éneke fel van véve a jelenlegi énekeskönyvbe. Kéziratban maradt: Adalékok a 16. és 17. század irodalomtörténetéhez (Az 1711-ig megjelent magyar énekgyűjtemények ismertetése).