Kállay Kálmán (Pozsony, 1890. okt. 21. – *Debrecen, 1959. júl. 14.) ref. tanár. A teológiát Pozsonyban és Pápán végezte, s ezután 1914-től helyettes lelkész volt Hontfüzesgyarmaton, 1916 nyaráig hitoktató Bukarestben, 1917 elejéig tábori pap, ettől fogva lelkész Kórógyon, 1918-tól lelkész és egyúttal →esperes Bukarestben. 1920-tól teol. helyettes tanár Pápán, 1921 tavaszától konventi titkár, 1923-tól lelkészképző intézeti tanár Debrecenben, hol 1928-ban egyetemi nyilv. rendes tanárrá neveztetett ki az ószövetségi tanszékre. 1950 óta akadémiai tanár. – 1920-ban teol. magántanári képesítést szerzett Pápán, 1922-ben bölcsészetdoktorságot Budapesten, 1926-ban teol. doktorságot Debrecenben. A →tiszántúli egyházkerület 1933-ban tanácsbíróvá, 1936-ban konventi rendes taggá választotta. – Irodalmi működésének, mely főleg szakjában jelentékeny, következők a termékei: A Wittenbergben lelkésszé avatott magyar ifjak jegyzéke (A „Székács-emlékkönyv”-ben). (Pozsony–Budapest, 1912.) Az ótestamentom felfogása a halál utáni életről. (Debrecen, 1926.) Zsidó mesterségek és foglalkozások Jézus korában. (Uo. 1926.) Jeremiás próféta élete és működése… (Uo. 1927.) Izráel első három királya a Koránban és a mohamedán legendákban. (Uo. 1934.) Kálvin mint zsoltármagyarázó (A „Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben). (Uo. 1936.) A tudományos és hivő theologia védelme. (Uo. 1938.) Jézus és az ószövetség (Theol. Szle., 1941.). Tisza István bibliaisága. (Debrecen, 1941.) A vizsolyi biblia ótestamentomi részének exegetikai értéke (Károlyi-emlékkönyv, 1940.). A jus in sacra és a jus circa sacra az ótestamentomban (Kun Béla-emlékkönyv, 1944.). →Czeglédy Sándorral és →Hamar Istvánnal együtt részt vett a „Bibliai lexikon” (1929–31.) készítésében. Unokaveje →Vadas Józsefnek, s második házassága révén veje →Csánky Benjáminnak.