Kállai Kopis János (Nagykálló, ? – Margitta, ?1681.) ref. lelkész. Debrecenben tanult, hol 1665-ben lépett a felsőbb osztályok tanulói sorába. 1670 januárja után →rektornak ment Szikszóra, ahonnan 1673 tavaszán külföldre indult s ez évi jún. 30-án az oderafrankfurti, majd a marburgi, szept. 23-án a heidelbergi, dec. 4-én a baseli, 1674 novembere után a zürichi egyetemen kezdett hallgatni. Hazatérve, 1677-ben bagaméri, 1679 májusában pedig margittai pap lett. – Művei: De haereditate ecclesiae. (Basel, 1674.) De peccato in Spiritum Sanctum (Máté XII. 22–32.). (Zürich, 1675.) Zürichi időzése alatt valaki részére röviden leírta Magyarország állapotát. Respondens volt a „De judice controversiarum” (1674.) tartott vitán. Üdvözlő verset írt →Eperjesi Mihályhoz (1673.) Vásárhelyi Györgyhöz (1673.), →Veresegyházi Tamáshoz (hébert is, 1674.), →Pápai Páriz Ferenchez (görögül és magyarul 1674.), gyászverset a Horváti Békés János halálára (1674.).