Kabai Bodor Gellért (?Kaba, 1640. – Debrecen, 1681. febr. 8.) ref. lelkész. Iskoláit Nagybányán kezdte, hol 1660-ban →seniori tisztet viselt, ez évtől pedig Debrecenben folytatta. 1664-ben →rektor volt Kecskeméten, ahonnan külföldre ment s 1665. jan. 3-án Groningenben, ez évi okt. 16-án Leidenben, 1666-ban Utrechtben, 1667. ápr. 20-án Franekerben iratkozott be az egyetemre. Még ez évben hazatérve, tanár, s hamarosan másodpap lett Kassán, honnan azonban, miután fogságot is szenvedett, 1673-ban elűzte a papizmus erőszaka, mire Debrecenbe vonult s 1674-ben ott választatott lelkésszé. – Művei: De legibus Dei. (Utrecht, 1666.) De fide. (Franeker, 1667.) Lelki flastrom. (Debrecen, 1677.) Traditionum humanarum flagellatio. (Uo. 1677.) Hegyes ösztön a sátánnak angyala (Prédikációk). (Uo. 1678.) (II. kiad. uo. 1682.) A jó elüljáróknak… (Gyászbeszéd id. Dobozi István felett). (Uo. 1679.) Respondens volt a „De conscientia” (1666.) tartott vitákon. Üdvözlő verset írt →Mártonfalvi Györgyhöz (1679.), →Csuzi Cseh Jakabhoz (1680.), valamint →Czeglédi Istvánnak „Sion vára” c. műve mellé.