Jacobaei Pál (Berencs, 1695. jan. 9. – Miava, 1752.) ev. lelkész. Berencsen kezdte tanulását. Ezt Necpálon, Breznóbányán, Rozsnyón, Lőcsén, Késmárkon folytatta. Egyévi miavai, másfél évi vázseci, kétévi breznóbányai →rektorkodás után külföldre ment s 1718-tól Zittauban, 1719. okt. 10-től Wittenbergben gyarapította ismereteit. Visszatérte után előbb Berencsen volt rektor, azután 1721-től Miaván lelkész. – Munkái szlovákul vannak írva s a következők: A szentírás jeles példái Luther kátéjában. (Pozsony, 1723.) Alapos okok a vendégeskedés, paráznaság… ellen. (Puhó, 1724.) E világnak hirtelen és idején való elhagyásáról (Gyászbeszéd Stupanszki András felett). (Pozsony, 1726.) Lelki házi óra (németből). (U.o. 1727.) Imádságok kincse. (Zittau, 1732.) Betegek lelki kertje (Imakönyv). (Puhó, 1733.) Temetési énekeskönyv. (Boroszló, 1740.) Egyik aszketikus munkája 1891-ben újra megjelent.