Ivánka Sámuel (Belényes, 1826. – ?Sárospatak, 1886. júl. 15.) ref. tanár. Belényesen kezdett tanulni. Azután Kisújszálláson és Debrecenben végezte iskoláit. Innen 1843-ban Füzesgyarmatra ment tanítónak, majd 1845-ben Bihartordára, 1848-ban Biharra, míg 1850-ben kántornak választották Gyomára, 1854-ben pedig Szentesre. 1860-tól Sárospatakon volt ének- és zenetanár 1885-ig, midőn nyugalomba lépett. – Lankadatlan írói és tanári működése magas színvonalra emelte a ref. énekügyet, kivált a tiszáninneni egyházkerületben. Számtalan kisebb-nagyobb cikke jelent meg a zenei és egyházi lapokban és folyóiratokban. Önállóan kiadott művei és nagyobb dolgozatai: A magyar ref. egyházi éneklésről (Sp. Füz. 1857–58.). A magyar ref. énekvezérekről (Uo. 1858–1859.). A magyar ref. egyházi zene- és énektanárról (Uo. 1859.). Kis énektár. (Sárospatak, 1861.) Énekészi vezérkönyv (I. f.). (Uo. 1862.) Vezérkönyv és partitúra. (Uo. 1867.) Karénektár. (Uo. 1868.) Temetési énektár. (Uo. 1869.) Elméleti és gyakorlati énekiskola. (Uo. 1870.) Egyházi énektár. (Uo. 1871.) Nehány szó a magyar ref. egyházi énekügy érdekében (Révész Figyelmezője, 1873.). Vélemény a ref. egyház új énekeskönyve felett (Uo. 1876.). Micsoda alapelvek… szerint volna célszerű… az egyházi énekeket tanítani (Uo. 1877.). Szemle a revideált énekeskönyv felett. (Sárospatak, 1877.) Óramutató a magyar ref. énekügy terén. (Uo. 1882.)