Iván (1931-ig Jancsi) László (Bp. 1900. júl. 27. ?Bp. 1938. máj. 7.) római katolikusnak született unit. vallástanár. Tanult Újpesten 1906-tól 1918-ig, amikor a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be. Áttérvén unitáriusnak, 1922-től a kolozsvári unit. teol. akadémiának volt hallgatója, melyről 1925-ben Oxfordba ment tanulmányait folytatni, de rövidesen haza kellett jönnie betegsége miatt. Ez megakadályozta bármiféle állás elfoglalásában egészen 1927-ig, midőn aztán székesfővárosi hitoktató lett. 1929-ben tanári oklevelet, 1931-ben Pécsett bölcsészetdoktorságot szerezett. – Számos cikke jelent meg a Ker. Magvetőben és az 1933 óta általa szerkesztett „Unit. Értesítő”-ben. Nagyobb dolgozatai és önálló művei: A mystikus intuitio. (Budapest, 1931.) Világnézetünk válsága és a vallási igazság. (Kolozsvár, 1932.) Régi igazságok új köntösben (2 f.). (Uo. 1932–33.) Isten felé. (Uo. 1933.) Hit vagy kritika (Ker. Magvető, 1934.). Az én unitárismusom (Uo. 1934.). Az unit. ifjúság szerepe a többi ker. ifjúság soraiban. (Kolozsvár, 1934.) A vallási és nemzeti eszme. (Újpest, 1934.) →Dávid Ferenc arca a szellemtudományi lélektan tükrében. (Kolozsvár, 1935.) Protestantismus és unitarismus. (Uo. 1936.) Korunk lelki válsága (Igaz Látó álnévvel). (Budapest, 1936.)