Irinyi József (Albis, 1822. – Pest, 1859. febr. 20.) ref. vallású író. Tanult Nagyváradon és 1838-tól Debrecenben. Ügyvédi oklevelet szerzett, de az irodalomnak szentelte erejét, s e végett Pesten telepedett meg. 1848-ban eredetileg ő fogalmazta a márc. 15-i tizenkét pontot, s nemsokára országgyűlési képviselő lett, de diplomáciai küldetéssel külföldre utazott. Hazatérte után nemsokára befejeződött a szabadságharc, s ő ebben való részvétele miatt halálra ítéltetett, de kegyelmet kapott. Ekkor előbb szülővármegyéjébe vonult, honnan később ismét Pestre költözött. – Élénk részt vett az egyházi életben, részint mint a →dunamelléki egyházkerület főjegyzője, részint irodalmi téren. Idevágó művei cikkeken kívül: Az 1790–91-iki 26. vallásügyi törvény keletkezésének történelme. (Pest, 1857.) (Németül is megjelent.) A zsinati előkészületekről a legfőbb vonásokban. (Uo. 1859.)