Institoris Mihály (Mossóczi) (II.) (Turócbeszterce, 1733. szept. 29. – Pozsony, 1803. okt. 7.) ev. lelkész. Turócbesztercén kezdett tanulni 1738-ban, 1741-től Ivánkafalván, Szulyón, Necpálon és Pozsonyban folytatta iskoláit, majd 1751 áprilisában a magyar nyelv tanulása céljából Debrecenbe ment két évre. Ennek elteltével visszatért Pozsonyba, honnan aztán külföldre ment s 1756. okt. 8-án Wittenbergben iratkozott be az egyetemre. Innen hazajőve, 1758-ban Pozsonyban szlovák-magyar lelkész lett. – Tagja volt a →pesti zsinatnak. Végrendeletében bőkezűen emlékezett meg egyházi és iskolai célokról. Széles körű írói munkásságot fejtett ki mind latin és magyar, mind főképpen szlovák nyelven. – Művei: A hitnek az Úr Istennek bosszúálló igazságával való tusakodása (Földrengés utáni prédikáció magyarul). (Pozsony, 1763.) Két prédikáció (Arndnak Lischovinytól szlovákra fordított s általa közre bocsátott prédikációival, szlovákul). (Uo. 1776.) Vallásos énekek a pozsonyi új szlovák-magyar templom fölszentelésére (szlovákul). (Uo. 1777.) Az világból… kimúló fejedelemnek képe (Mária Terézia emlékére magyarul). (Uo. 1780.) Szomorú árvaságában… megörvendeztetett eklézsiának képe (Az újraéledt somorjai egyházban, magyarul). (Uo. 1783.) Levélbeli válasz az ág. h. cseheknek és morváknak… (szlovákul). (Prága, 1783.) Szükséges helyreigazítása Bogislav Ignác… téves iratának (szlovákul). (Hely n. 1785.) A szent passio rendje (szlovákul). (Pozsony, 1787.) Az Istennek győzedelmes fegyvere (Belgrád bevételére, szlovákul). (Uo. 1789.) A gyökeretlen fa s fő nélkül való sapka… (I. Ferenc nevenapján). (Uo. 1793.) (Magyarul is, szlovákul is.) Az igaz ker. a mennyben polgár, a földön jövevény (Szlovák gyászbeszéd Szerdahelyi Zsigmond felett). (Uo. 1794.) Vindiciae Lutheri hostilis in principes animi. (Uo. 1796.) Hadi embernek mindennapi imádsága (magyarul). (Uo. 1798.) Isten által letört gőgje az ő ellenséginek (Szlovák prédikáció). (Uo. 1799.) Oratio inauguralis… (→Crudy Dániel püspökké iktatásakor). (Uo. 1802.) Nucleus precum et cantionum christianarum. (Hely és év n.) Szlovákra fordította Arndnak „Az igaz keresztyénségről írt négy könyvé”-t (1783.), bevezetéssel látta el a Lipcsében 1776-ban megjelent magyar bibliát, Rambachnak Nagy István által magyarra fordított s az „Úr Jézus Krisztusnak kínszenvedéséről” szóló elmélkedéseit (1790.) és a Laucsek Márton szlovák concordantiáját (1791.). A temetésén elmondott beszédek szintén megjelentek.