Babay Kálmán (Gárdony. 1862. dec. 7. – Balatonkenese, 1933. ápr. 29.) ref. lelkész. Tanult Székesfehérvárott, Budapesten, Pápán, hol 1885-ben végezte a teol. akadémiát. Segédlelkész volt Csajágon és Mezőkomáromban. Ez utóbbi helyen 1888-ban lelkész lett. Innen 1892-ben Sárkeresztesre ment át. 1931-ben nyugalomba vonult Balatonkenesére. Szorgalmas munkásságot fejtett ki a beszély-irodalom terén, de az egyházi irodalomban is dolgozott. – Ily irányú művei. Imák és vigasztaló elmélkedések a koporsónál. (Debrecen, 1908.) Imák és imaszerű elmélkedések gyászesetekre. (Uo. 1909.) Ravatal mellett. (Rimaszombat, 1911.) Ahasverus legendája. (H. és é. n.) Fehér vármegye reformációja. (Bp., 1917.)