Horváth Sámuel (II.) (Sajókaza, 1812. – ? 1893. nov. 30.) ev. lelkész. A középiskolát Aszódon és Selmecbányán, a teológiát Pozsonyban és Bécsben végezte. Ezután 1836-ban aszódi →káplán, 1838-ban tiszaföldvári, 1844 októberében tótkomlósi lelkész lett s 1855–58-ban főesperesi tisztet viselt a →békési egyházmegyében. Ez utóbbi minőségében buzgón közreműködött a szarvasi gimnázium megszilárdítása s az ottani tanítóképezde alapítása körül. Élénk részt vett a →pátens elleni küzdelemben is. 1873-ban nyugalomba vonult lelkészi állásáról is. – Vagyonának tetemes részét egyházi célokra hagyta. Irodalmi téren is dolgozott. A P. E. I. L.-ban, a →Sárospataki Füzetekben, a Szeberényi-féle Népkönyvtárban s a Margócsy beszédgyűjteményeiben megjelent dolgozatain kívül a következő művei vannak: Márc. 15-én tartott prédikációja (szlovákul is). (Szarvas, 1849.) Búcsúbeszéde a makói anyásított fiókegyháztól. (Uo. 1854.) Magyarhoni ág. hitv. papi jog és sors. (Arad, 1865.) A ker. egyház valódi nagyságra emelésének tényezői. (Sárospatak, 1869.) Búcsúzó prédikáció Tótkomlóson (szlovákul). (Pest, 1872.) Kalászok Tótkomlós múltjából és jelenéből. (Békéscsaba, 1881.) – továbbá a Haan János felett tartott gyászbeszéde (1855.) s a Molitorisz Adolf emlékünnepén mondott imája (1856.).