Horváth András (Zólyom, ? – ?, ?) ev. vallású tisztviselő. Hazai tanulását követőleg külföldön is járt, de hogy melyik egyetemen, azt nem tudjuk. Hazatérte után 1646-ban Zsolnán, 1649-ben Kassán, 1652-ben Trencsénben, 1655-ben Eperjesen lett →rektor. Őszinte híve volt a synkretismusnak, mégis szinte minden munkája vitairat. Sok bántalmat állott ki eperjesi kollégájától, →Bayer Jánostól, miért is végre 1662-ben városi jegyzőséget vállalt, de nemsokára meghalt. – Művei: De perseverantia electorum. (Bártfa, 1650.) De omnipraesentia carnis Christi. (Uo. 1650.) Disquisitio, qua romanam Hildebrandinam ecclesiam… ab antiqua romana ecclesia degenerasse… demonstratur (Vitairat Faber jezsuita ellen). (Uo. 1650.) Responsum responsioni patakianae oppositum (Második művének védelme Budai B. István ellen). (Trencsén, 1652.) Responsum appendici maledicae… oppositum… (→Tofeus ellen). (Uo. 1652.) Oratio exequialis in obitum Evae Széchy, consortis Gabr. Illyésházy. (Uo. 1655.) De scripturae sacrae veteris testamenti canone (Vitairat). (Eperjes, 1656.) De Judaeorum ante novissimum diem conversione futura. (Kassa, 1658.) Üdvözlő verset írt →Joannides Györgyhöz (1654.). –

Más egyén az a perényi születésű H. A., aki 1635-ben iratkozott be Wittenbergben.