Hodik János ifj. (Trencsén, 1631. – Hamburg, 1691.) ev. lelkész, az előbbinek fia. Tanult Zsolnán, Trencsénben, Bánban, Pozsonyban, Lőcsén és Körmöcbányán. Azután külföldre ment és 1652. máj. 8-án a wittenbergi egyetemnek lett hallgatója. Innen 1655-ben visszatérve, Illaván volt →rektor, míg 1658-ban Melcsicen foglalt el papi állást. Ám 1661-ben elűzetvén, Ostrosith báró oltalma alatt élt, míg 1664-ben Nagyszalatnára hívták lelkésznek. Rövid idő elteltével Zayugrócra távozott, hol 1670-ben →esperessé választotta a →báni egyházmegye. Megidéztetvén 1674-ben a pozsonyi rk. törvényszék elé, fogsága megtántorította hithűségében s megtagadta vallását. De csakhamar megbánta tettét s kivándorolván Németországba, ott visszatért elhagyott hitére. – Műve: Regia coeli… das ist: Summarische und exemplarische Erklärung… (Hely n. 1679.) Üdvözlő verset írt Neckel Dánielhez (1652.), Vörös Györgyhöz (1654.), →Löhner Kristófhoz (1655.) és →Pilarik Jeremiáshoz (1677.). A halálára írott gyászversek szintén megjelentek.