Hétbányavárosi ev. egyházmegye, a reformációtól fogva jó sokáig állott fenn. Az ezt alkotó hét város a következő volt: Körmöc-, Selmec-, Beszterce-, Új-, Béla-, Baka- és Libetbánya, mégpedig a földesúri hatóságuk alá tartozó községekkel együtt. Függetlenségét minden egyházkerületi kötelékkel szemben megőrizte az →egyházmegye. Még amikor az 1610-i →zsolnai zsinat a hozzá tartozó majdnem összes egyházak – mint a →bányai kerületnek német egyházai – fölé „inspectort” helyezett a Lentz Pál selmecbányai pap személyében, neki sem voltak hajlandók ebbeli minőségét elismerni, míg utoljára oly módon hidalták át a dolgot, hogy 1612 júniusában →esperesüknek választották meg. Esperesük azonban, ki nem gyakorolt a szabad kir. városokéhoz hasonlóan papszentelési jogot, ezután is független iparkodott lenni a bányai kerület püspökétől, miért is nem mindig vele szenteltette az egyházmegyéjebeli papokat. A →gyásztizedtől fogva különösen nagy mérvet öltő üldözések azonban annyira meggyengítették az egyházmegyét, hogy 1704-ben, midőn esperese püspökévé lett a bányai egyházkerületnek, nem fejtett ki ellenállást ama határozat ellenében, mellyel a több vármegye területén fekvő városok egyházainak mindegyike abba az egyházmegyébe kebeleztetett, mely az illető vármegye ev. egyházaiból alakult. Hitvallása, a →heptapolitana confessio, nevezetes emléke a reformáció korának. – Esperesei közül a következőkről van tudomásunk: Cubicularius Ulrik selmecbányai l. (1558.) 1564-ig, →Eberhardt Mátyás selmecbányai l. 1580 márc.-júl., Lentz Pál selmecbányai l. 1612–1619, Nanticovius Mihály körmöcbányai l. 1622–1626, →Rulich Bálint selmecbányai l. 1628. (?)-1657, Windisch János selmecbányai l. 1658-tól (1669.), Graf János György körmöcbányai l. (1688. nov.), →Pilarik István selmecbányai l. 1704-ig.