Heltai (Helth, Heltensis) Gáspár (Nagydisznód, 1490. v. 1510. – Kolozsvár, 1574.) magyar reformátor. Nagydisznódon (latin néven Helta), született, innen neve, szász volt és csak 1536-ban kezdett magyarul tanulni. Itthoni iskolái végeztével külföldre ment s 1543. febr. 17-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be hallgatónak. 1544-ben plébánosnak választották Kolozsvárra, hol csakhamar nagy sikereket ért el a reformáció tanainak terjesztése körül. 1548-ban Besztercére, 1557-ben Brassóba hívták lelkésznek, de nem hagyta el Kolozsvárt, ahol pedig 1556-ban csak szász prédikátorul alkalmazták. Itt 1550-ben a Hoffgreff György nyomdász társaságában sajtót alapított, melyet 1553-ban egyedül vezetett, de egy év múlva teljesen átengedett korábbi társának, 1558-ban pedig ismét átvett kizárólagos tulajdonába. Kezdetben lutheri elveket vallott, majd 1559-ben a helvét iránynak lett követője, s mint ilyent az 1560. évi →medgyesi zsinat ki is rekesztette az ev. egyházból; végül pedig – miután a →gyulafehérvári második hitvitán még ref. részről volt jelen – az antitrinitariusokhoz állott s az 1569-i →nagyváradi hitvitán már a →Dávid Ferenc oldalán vett részt. Ekkor már újra betöltötte a prédikátori állást, melyről 1567-ben lelépett volt. – Mindenik felekezetének egyaránt díszére szolgált munkássága és ennek eredményei által. Írói működése kiterjedt a történetírás és meseszerzés terére is, de itt szintén egyházi célok előmozdítására törekedett, amelyeknek szolgálatára szentelte tollát elsősorban. – Művei, melyek magyar, német és latin nyelven jelentek meg, a következők: Catechismus minor, azaz: A keresztyéni tudománynak rövideden való summája (Luther kis kátéja némi változtatással). Kolozsvár, 1550.) (Németül „Summa christlicher Lehre” c. alatt uo. 1551.) Agenda. (Uo. 1550.) (II. kiad. uo. 1559.) Biblia (magyarra fordítva). I. r. 1551. (→Vizaknai Gergely, →Ozorai István és →Gyulai István közreműködésével), II. r. 1565., IV. r. 1552., az újszövetség 1562. (→Egri Lukács, Gyulai István és →Szegedi Lajos közreműködésével). mindannyi uo. (A III. r. nem látott napvilágot.) Trostbüchlein (Szerkesztette innen-onnan, főleg Spangenberg János műve után). (Uo. 1551.) (Magyarul is megjelent valószínűleg a Gyulai István fordításában uo. 1553. és Németlövő, 1593. „Vigasztaló könyvecske” c. alatt.) A részegség és tobzódás veszedelmes voltáról. (Kolozsvár, 1552.) Catechismus, melybe a mennyei tudománynak summája befoglaltatott. (Uo. 1553.) A keresztyéni tudománynak fundamentuma (Ábécés káté). (Uo. 1553.) Confessio de mediatore generis humani Jesu Christo, vero Deo et homine (Stancarus ellen). (Wittenberg, 1555.) (Új kiad. Pinczov, 1559.) Zsoltár. (Kolozsvár, 1560.) (Még van egy kiadása.) Száz fabula… Aesopusból és egyebünnen… (Uo. 1566.) (Új kiad. Németújvár, 1596. Betühü újabb kiad. 1897. Imre Lajostól.) Disputatio in causa SS. Trinitatis per decem dies Albae Juliae habita. (Kolozsvár, 1568.) (Némi változtatással uo. 1570. is.) Isteni dicséretek és könyörgések. (Uo. 1568 táján). Háló (Hispaniai vadászság) (Gonsalvius Reginaldus után ford.). (Uo. 1570.) (Betühü új kiad. 1915. Trócsányi Zoltántól.) Krónika az magyaroknak dolgairól… (Bonfinius és mások után). (Uo. 1575.) Kiadta Bonfinius műveinek egy részét (1565.), újra kiadta Verbőczi „Decretum”-át (1571.) és néhány századabeli költő históriás énekeit „Cantionale” (1574.) c. alatt, és kiadta a perikopákat (1550–53 közt és 1560 táján). Más műveket is tulajdonítanak neki.

Irodalom: Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül (1864.), Zsilinszky Mihály: H. G. történelmi művei (Bp. Szle, 1883.), Borbély István: H. G. (1907.), Borbély Ferenc: H. G. (1910.), Czóbel Ernő: H. G. dialógusa a részegségről és tobzódásról (1911.), Lakos Béla: H. G. reformátor és kora (1913.), Zoványi Jenő: H. G. és Dávid Ferenc nevének eredete (Prot. Szemle, 1916.), Trócsányi Zoltán: H. G. újtestamentom-fordításáról (MKSz. 1917.), Imre Lajos: H. meséinek eredete és nyelve (1885.), Waldapfel József: H. G. forrásai (1934.).