Hegyfalusi György (Hegyfalu, ? – Nagyvázsony, 1730. jan. 5.) ev. lelkész. Itthoni tanulmányainak befejeztével külföldre ment s 1688-ban Tübingenben, 1692. jan. 8-tól Wittenbergben tanult, ahol már ápr. 28-án magisterré avatták, ám helytelenül mint Győrbe →elsőpapnak meghívottat, mert rövidesen való hazatérte után →rektor lett ott. 1696-tól Nagyvázsonyban lelkészkedvén, huzamosabb időt tábori lelkészségben töltött, míg 1706 áprilisától Rozsnyón volt magyar pap. E hivatalától 1708 nyarán megfosztatván, Devecserbe került lelkésznek, s mint ilyent 1713-ban →esperesnek választotta a →kemenesaljai egyházmegye. Nemsokára Szergénybe ment papnak, miután pedig 1716-ban mind itteni állásától, mind esperesi hivatalától elmozdították, ettől fogva Dörgicsén, 1718-tól Mencshelyen, majd újra Nagyvázsonyban, 1721-től Kapolcson, 1726-tól harmadszor is Nagyvázsonyban folytatott lelkészi működést. – Művei: De conscientia. (Wittenberg, 1692.) Lelki fegyvertartó ház… (Név n. és nem is feltétlenül bizonyos, hogy ő a szerzője). (Hely és év n.) Centifolia, azaz: Százlevelű rózsa (Imakönyv). (Hely n. 1729.) (Bővitett kiad. 1730.) Respondens volt a „Positiones in theologia…” (1692.) megvitatásán. Üdvözlő verset írt magyarul Zabanius Jánoshoz (1688.), gyászverset ugyancsak magyarul →Bodó Andrásról (1708.).

Irodalom: Payr Sándor: Magyar pietisták a 18. században (1898.), Uő. M. H. Gy., a hitvitázó és imakönyvíró (Ev. Élet, 1937.), Zoványi Jenő: Ismeretlen hungaricum az I. Lipót korából (ItK. 1903.).